A kiselefánt odabújt a mamájához és halkan bátortalanul azt súgta neki:
-Mama segíts nekem kérlek!
Az anyja látta, hogy itt komoly dologról van szó, lágyan átölelte a kicsit
-Félek! Nem tudom, hogy mondjam el neked!Félek a társaimtóll!
-Mi az amitől ennyire félsz? Látom rajtad, hogy rettegsz. Szinte jéghideg vagy. Mi történt?
-Nem tudom! Nem vagyok biztos benne, hogy elmondhatom, és hogy kérdezzem meg tőled.
Az anya szíve ellágyult hallva ezeket a szavakat, és hirtelen nem tudta mit feleljen.
-Bátorság kicsi! Azért vagyok, hogy segítsek, és megóvjalak mindentől, és mindenkitől.
-Emlékszel mikor arra tanítottalak, hogy mindig legyél becsületes, őszinte kislány? Akkor nem érhet baj, hiszen mindenki jó, még az is aki mást gondol saját magáról.
-Igen igen, de akkor is. Azt mondták nekem senki nem véd meg, senki nem segít! Te mégis megteszed?
-Igen! Megteszem! Nekem csak te vagy a világon! De most már elmondod, hogy mi az ami ennyire foglalkoztat és félsz megbeszélni velem?
Az anyukája mélyen elgondolkozott, de hagyta, hogy a kislány magától kezdjen bele. Megcsiklandozta, nevetgéltek, próbálta feloldani azt a mélyen eltemetett félelmet. Anyai szíve tudta, csak így lehet.
Délután volt már, amikor lassan bandukolva a kislány hirtelen megállt, ormányával átkarolta a mamája lábát.
-Mama! Ha én az igazat mondom mindenkinek, akkor nekem miért hazudnak a többiek?
-Nem hiszem, hogy hazudnak kicsikém, csak esetleg füllentenek és azért, mert nem akarják, hogy neked fájjon az igazság.Ezzel akarnak kímélni téged, de hidd el attól még ugyanúgy szeretnek.
A kislány elgondolkozott.
-Én ezt nem értem!Te mindig az őszinteségre tanítasz!
-Tudod, eljön majd az az idő, amikor nem csak a gyerekek, de a felnőttek is az őszinte és tisztességes utat választják, és nem bántanak meg senkit. Nekünk is ez a dolgunk.
-Szeretlek mama! Tudom, hogy te mindig velem maradsz, és a jóra tanítasz!
Az elefánt mama átölelte kicsinyét, és abban a pillanatban tudta, hogy a legjobb tudását adta át a lányának, és boldogan hunyta le a szemét, szenderült mély álomba, mert tudta, hogy most tette meg a legnagyobb dolgot, amit megtehet az életbe, hogy egy őszinte, okos, becsületes felnőtt legyen a most még apró kis lényből.
Judit Cserta
